Hogyan készüljünk fel a külföldi fotópályázatokra?

A hazai és nemzetközi fotópályázatok között van néhány jelentős különbség. Ezért kiegészítve az előző alkalommal írtakat, most arról lesz szó, miként küldhet jük el a határon túli kiállításokra alkotásainkat. A kollekció összeállításakor jusson eszünkbe, hogy a nemzetközi tárlatokra általában sok ezer pályamű érkezik be. Tehát csak azokat a fotókat válasszuk ki, amelyekben nagyon bízunk. Amelyekről érezzük, hogy más mint a többi! Amelyek esetleg korábban már hazai pályázatokon "bejöttek". Állítsuk magasra a mércét, a saját minőségi követelményünket, s csak a legjobb, legérdekesebb képeket bocsássuk a nemzetközi zsűri elé. Mivel valamennyi külföldi pályázat nevezési díjas amelyet akkor is be kell fizetnünk, ha nem állítják ki a felvételeket - ezért számokban kifejezhető érdekünk, hogy csak a legjobb művek kerüljenek be az elküldött kollekcióba.
A nemzetközi pályázatok nevezési lapját (Entry Form) részletesen, pontosan és leginkább olvashatóan töltsük ki, nyomtatott betűkkel. Ez a feltétele annak, hogy a kiállításon, a katalógusban pontosan jelenjen meg a szerző neve, és annak is, hogy visszaérkezzenek a fotók arra a címre, amit a nevezési lapon megadtunk. A nevezési lapok letölthetők a rendező szervezetek honlapjáról. Akinek erre nincs módja, kérheti fénymásolatban a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségétől is. Postacím: 1011 Budapest, Corvin tér 8. Telefon: 201-5692. Fax: 225-3786. A nevezési lap kitöltése kötelező, mert az egy szerződés, egy nyilatkozat arról, hogy a rendező szervezetek legálisan jutottak hozzá az alkotásokhoz, joguk van publikálni azokat a kiállítás népszerűsítésévei kapcsolatban, stb. Továbbá adminisztratív segítség, mert elegendő annak a fénymásolatát visszaküldeni az eredmények feltüntetésével. A képek címét a fotók hátoldalán és a nevezési lapon is vagy annak az országnak a nemzeti nyelvén tüntessük fel, ahol a kiállítást rendezik, vagy angolul. Ez mindenütt elfogadott a nemzetközi fotográfiai közéletben. Válasszunk egyszerű és rövid címet. Olyat, amit tovább fordítás esetén sem érthetnek félre.
A külföldi fotópályázatokon - a nagy mennyiség miatt - szigorúbbak a formai szabályok betartását illetően. Képméret, darabszám, kategória megjelölés, adatok feltüntetése, határidő betartása, nevezési díj beérkezése, stb. A képek csomagolása legyen biztonságos, újra felhasználható és könnyű. A postai tarifák ugyanis - mint tapasztalni fogjuk - lényegesen magasabbak, mint amit a hazai küldeményekért kellett fizetnünk. Nem mindegy tehát, milyen nehéz egy-egy ajánlott levél. Levél és nem csomag! Az utóbbit általában át sem veszik a
pályázatot meghirdető szervezetek. A külső csomagoláson tüntessük fel a következő feliratot: '""Printed matter, Photographic prints for exhibition only, No commercial value. To be returned to sender" és azt is, hogy nyomtatvány.
A kartonlapok között csak a fényképek, a nevezé si lap és az IRC legyen. Diákat és papírképeket ne küldjünk egy csomagban. Sok kiírásban ezt kifejezetten tiltják, de nem is praktikus. A nevezési határidő lejárta előtt legalább 10 nappal
korábban postázzuk el Európába, messzebbre pedig még ennél is több időt kell adnunk a szállításra. Amennyiben ezt nem sikerül tartani, küldhet jük gyorspostával is, de annak megemelt díja tovább növeli az amúgy sem alacsony kiadásokat.
A nevezé si díj elküldésére több lehetőség is kínálkozik, a célországtól függően. A Magyar Posta 30-40 országgal kötött eddig megállapodást a nemzetközi pénzesutalványok címre kézbesítéséről. Így, ha ismerjük a pályázat rendezőjének nevét, címét, oda közvetlenül postázhatjuk a nevezési díjat. Ez a legolcsóbb megoldás, mert forintban fizethetjük ki a postán az elküldött Eurót vagy dollárt és a postaköltség is alacsonyabb, mint a b ankköltség. Bankot csak akkor bízhatunk meg a pénz átutalásával, ha ismerjük a számlaszámot. Ezt ritkábban adják meg a külföldi pályázatok meghirdetői. Végül leróhatjuk a nevezési díjat IRC-ben is, ami nemzetközi válaszdíj szelvényt jelent. De csak abban az esetben, ha erre a pályázati feltételek lehetőséget kínálnak. Előttünk ismeretlen okból mindig több IRC-t kémek a pályázóktól, mint amennyit valójában fél kell használni a képek visszaküldésekor. Csak a nagyobb postahivatalokban lehet vásárolni ilyen értékpapírt. Budapesten érdemes a 114es Postahivatal (Krisztina krt. 2.) nagybani értékcikk ablakához fordulni, mert oda a MAFOSZ mindig nagyobb mennyiségű IRC-t rendel. Az IRC olyan értékpapír, amelyet nem kell kitölteni, csak egyszerűen mellékelni a fotókhoz. A kiállítás rendezői ennek birtokában tudják bérmentesíteni visszapostázáskor a küldeményeket.
A képek értékelésének módszereiben is mutatkozik eltérés a hazai és nemzetközi gyakorlat között. Egyre több pályázaton minden zsűritag külön-külön pontozza a bemutatott pályaműveket. A pontokat képenként összesítik. Amikor minden képet értékeltek, akkor már csak azt kérdezik meg a számítógéptől, hogya legtöbb pontot mely képek kapták. Ha ez kevés lenne a kiállítás megrendezésére, akkor az egy ponttal kevesebbet kapottak is bejutnak és így tovább. Tehát csak a válogatás után döntik el, hogy mely ponthatárnál húzzák meg a kiállítás, majd a dijazási ponthatárt. Ennek is a nagy mennyiség a magyarázata. 3-5000 képet nem lehet kétszer, háromszor végignézni, újra és újra kézbe venni, mert akkor egy hétig tartana a zsűrizés. A módszer egyébként nagyon bevált. Objektív, mert minden - nagy tapasztalattal bíró zsűritag valóban a saját értékítélete alapján kell hogy döntsön a pontok mértékéről. Nem lehet meggyőzni, megdumálni, befolyásolni a döntését.
A nemzetközi fotókiállításokon bemutatkozó alkotók igényelhetik a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) által adományozott AFIAP kitüntetést (A=Artist, + FIAP). Az ehhez szükséges adatlap és tájékozató magyar nyelven szintén a MAFOSZ-tól szerezhető be.

Győri Lajos